2011. november 10., csütörtök

Mi leszek, ha...

Eljött az idő. Csütörtök este végső kimerültségemben írok pár sort arról, hogy mi a csudának jöttem ide, mit dolgozom, mit tanulok itt, amire otthon nem volt meg a lehetőség. És most olyanom van, hogy mindezt Ádámnál Évánál szeretném kezdeni:)

Szóval, az ember lánya ugyebár már oviban elkezd azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Ekkor még minden belevaló kiscsaj hercegnő, vagy „Szandi” szeretne lenni. Aztán a nagy kérdés még általános iskolában sem tekinthető lezártnak. Végül egy középiskolás pályaválasztással jegeljük a kérdést további pár évre. Akkor jön a másik pályaválasztós szakasz. Na ezt én elég rendesen megszenvedtem. Tájépítésztől orvosig minden akartam lenni. Végül maradt az eredeti terv: Külker. De jó, kitaláltam mi leszek…Vagyis azt hittem. A Külkeren végül is külkereskedelmen kívül mindent tanultunk. Ezzel nem feltétlenül a sulit akarom leminősíteni, csakhogy az az igazság, hogy a külkereskedelem olyan formában, mint mondjuk a 70-es években (amikor a sulit alapították), nem létezik. Globalizáció van.

És outsourcing, ami felszippantotta a külkerről kikerülő nyelveket jól beszélő, ámde különösebb szakképzettséggel nem rendelkező ifjakat, így engem is. (Aki esetleg nem hallott még az outsourcing fogalomról: Azt a speciális folyamatot értjük alatta, amiben egy vállalat az addig szokásosan maga által végzett valamelyik tevékenységét átadja, egy, az adott tevékenységre szakosodott más vállalatnak, és a jövőben azt a bizonyos tevékenységet – díjazás ellenében – ezen másik vállalat látja el.) Magyarán fejlett országok kiutalják a „piszkos-munkát” a fejlődő országok valamelyikének költségcsökkentés céljából. Ez a folyamat azonban a befektetőkön kívül senkinek sem túl kényelmes.

Nézzünk egy esettanulmányt: Én a Tatában egy német piackutató óriáscégnek csináltam piackutatást. Nekem azért nem volt túl felemelő ez a munka, mert

1. Nem ismerem, nem ismerhetem olyan szinten a német piacot, mint az, aki ott él, így nyilván nem tudok olyan tökéletes elemzést sem adni róla.

2. Láthatatlanul dolgozunk a háttérben, a kezünkből kiadott munka más neve alatt jut el az ügyfélhez, és az esetek nagy részében visszajelzést sem kapunk arról, hogy milyen volt a fogadtatás. Így az emberben nincs meg a törekvés arra, hogy jobbnál jobb eredményt nyújtson.

3. Mivel mi vagyunk a szolgáltatók, ez sajnos egy alárendelt szerep. Bármi gáz van, magyarázkodni kell, ha nincs gáz, azt onnan tudod, hogy csend van a túloldalon.

4. És sajnos a munkaerő piacon sem feltétlenül úgy leszünk számon tartva, mint piackutató szakemberek, hanem mint ügyfélszolgálatosok, ami tökéletes referencia egy újabb outsourcing munkához.

Másrészt a frontvonalon dolgozó németeknek sem túl kényelmes, mert nekik kell a bőrüket vinni a vásárra, és érthető módon, az ember jobban megbízik a saját munkájában, mint a világ másik végén ülő kis indián által készített elemzésében…

Ennek ellenére elég jól éreztem magam a Tatában, amit főként a társaságnak tudok be. Nagyrészt pályakezdő fiatalok külföldi tapasztalattal. Viszont a 2 év alatt több mint a fele lecserélődött a csapatnak, ami nem véletlen, hiszen, mindenkiben benne volt még a fiatalkori hév, a bizonyítási vágy. Így ilyen-olyan irányokba kilőtték magukat. És aki esetleg már több mint 2 éve van a cégnél, az sicher, hogy elkezdett egy újabb főiskolát/egyetemet munka mellett. Ilyen környezetben az embert egyszerűen viszik magukkal a többiek.

Én is rengeteget filóztam, hogy mit meg hogyan lenne értelme. Merre lépjek tovább. Az AIESEC gyakorlat azért is egy nagyon jó lehetőség, mert az ember kipróbálhatja magát valamiben, amire rendes körülmények között tapasztalt hiányában nem sok esélye lenne. Racionális piackutató lévén szem előtt tartottam a munkaerő-piaci igényeket is. Így született meg a nagy terv: Online Marketing. (Online Marketing alatt az interneten történő értékesítést értem, illetve az ezt támogató reklámtevékenységet. )

Még 2010 nyarán el is végeztem egy webszerkesztő tanfolyamot Pesten, erre mindenképp szükség volt, hogy legyen valami alap, amire építhetek. Aztán idén nyáron összeraktam életem első honlapját is, ahol bevetettem minden addigi tudásomat. És megpályáztam ezt a gyakorlatot, ami mint már említettem „tökéletes csere” volt.

A céget Asknet AG-nek hívják, egy 80-100 fős fiatal vállalkozás, aminek alaptevékenysége szoftver licenszek értékesítése az interneten. Gyakorlatilag az összes óriás szofvergyártóval (Microsoft, Adobe, Nero, stb.) kapcsolatban vannak, és az ő termékeik eladását segítik elő. És én ennek a cégnek is a marketing osztályán dolgozom. Ennél közelebb nehezen kerülhettem volna a tűzhöz, azt hiszem. (Bár ha közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, akkor rá kell jöjjünk, hogy ez is outsourcing, csak egy kicsit más formája.) Mindenesetre kapok egy rálátást, hogy mitől döglik a légy, azaz, hogy hogyan folyik az online értékesítés, milyen rendszerek, kulcstevékenységek vannak a háttérben. Másrészt kitanulom az online reklám csínyját-bínyját.

A marketing részlegen belül is van több terület. Az egyik az „affiliate marketing”, ami kevésbé tetszik. Ez azt jelenti, hogy fű-fa-virág bejelentkezik a honlapjával, hogy ő szeretne kirakni egy reklámot (bannert) az oldalára, és amennyiben valaki erre klikkelve vásárol, akkor jutalékot kap az emberünk. Ide tartoznak még a kuponos honlapok is. Persze folyamatosan követni kell, hogyan alakul az eladás. És az mondjuk érdekes, hogy láthatod a riportokból, hogy milyen hatása van egy-egy mozdulatodnak. Pl. ha egy mozdulattal kitörlök egy aktív Nero bannert, akkor hány ezer USD-vel esik vissza az eladás egy héten belül:P (ilyet szerencsére még nem csináltam)

A másik része a történetnek a saját céges oldalaink ápolgatása, amelyen keresztül a német felsőoktatásban tanuló diákokat és dolgozókat próbáljuk elérni szoftver-ajánlatainkkal . Hírlevelek, bannerek készítése, honlapfrissítés, rendezvényszervezés, stb. Ez valamivel jobban tetszik, mert kicsit szabadabban ténykedhetek. Mondhatni kiélhetem kreatívitásomat:)

Igazándiból még alig egy hónapja vagyok itt, de már az első naptól folyamatosan kaptam a feladatokat, de soha nem álltak ostorral a hátam mögött, hanem többnyire magamban dolgozok. Ha elfáradok netezek kicsit, nem szól érte senki. És a munkaidő is rugalmas, sem a reggeli érkezésről, sem a ledolgozott órák számáról nem kell elszámolni senkinek. Ez a légkör nagyon kellemes, könnyen meg lehet szokni. Úgy veszem észre, hogy azért megvan a folyamat is, és engednek egyre jobban elmélyülni a dolgokban. Nem tudom, hogy a 4 hónap mire lesz elég, mire sem. Mindenesetre eddig még nem volt az az érzésem a munkahelyen, ami a Tatában sajnos elég sokszor, hogy üresen, értelmetlenül telik az idő. Ez jó jel szerintem a jövőre nézve. A kollégák kedvesek, de azért kívülállónak érzem magam, amit főleg a nyelvi nehézségek számlájára írok. Ha hozzám beszélnek természetesen megértem, de a mellettem folyó párbeszédekbe csak ritkán tudok/merek becsatlakozni. Biztos, hogy fejlődik a nyelvtudásom, de az is biztos, hogy tökéletes soha nem lesz.

Szumma szummárum, én csak Magyarországon tudom elképzelni a jövőt. De ez a bejegyzés már így is túl hosszúra sikeredett. Reszpekt mindenkinek, aki ideáig átverekedte magát. A jövőbeli tervekről majd egy következő alkalommal írok.

2 megjegyzés:

  1. Szia Eszti!
    Látom, voltál a Duna forrásánál. Dobtál bele vmi palackpostát? Esetleg vmi mást (pl.: ügye szólnál ha belepi...tél volna). Mindenesetre kiszámoltam, hogy kürölbelül mikor ér ide az általad látott víz. Szóval ha szólsz akkor tudni fogjuk, hogy mikor igyunk/ne igyunk belőle... ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia Bazsi!

    Őszinte tanácsom, hogy ne igyatok belőle! És nem azért mert megmérgeztem, de erősen elgondolkodtunk, mikor odaértünk, hogy ez most tényleg egy forrás-e vagy csak ganajlé-elvezető árok:D
    De amúgy a fekete-erdő nagyon szép, még szívesen visszamennék egy túrára vagy ilyesmi.

    VálaszTörlés