A múlt hét fénypontja az előrehozott „marketing karácsony” volt. Azért előrehozott, mert Alex, a kollégám elrepült Mexikóba a héten, és karácsonyig nem is jön vissza, úgyhogy ez volt az utolsó időpont, amikor mindenki ráért. És azért marketing karácsony, mert ez még csak a 7 fős marketing+account management csapat részére volt. A céges karácsony majd 17-én lesz.
Hétfő este volt a nagy ünneplés egy helyi étteremben. Fondue (fondü) volt a menü. Ezt én is Németországban próbáltam először, úgyhogy annak, aki nem ismerné, leírom, hogy kell elképzelni a dolgot. Van egy kerek asztal (lehet szögletes is:), mindenki kap egy vagy jobb esetben 2 pálcikát, amire a nyers húsokat kell feltűzdelnie, és az asztal közepére felállított Fondue „kempingtűzhely” fölé rakott tálban megsütni. Köretnek persze hoznak zöldséget, krumplit és különböző szószokat. Olyan ez, mint a téli tábortűz. Elég hosszadalmas, mire jól laksz belőle, de közben lehet beszélgetni, meg vitatkozni, hogy melyik kinek a pálcikája (persze mindegyik más színű, de valakinek még így sem ment a beazonosítás.:) A fondue svájci találmány, és valószínűleg emiatt is elterjedtebb errefelé. Nekem nagyon tetszik, úgyhogy majd otthon is meghonosítom;)
Négy órán át folyt a beszélgetés, miközben rengeteg érdekes dolgot megtudtam a kollégáimról, meg arról, hogy milyen volt a 90-es években fiatalnak lenni Németországban. (Az átlagéletkor 34 körül van, én vagyok a legfiatalabb ebben a csapatban.) Megint előjött a Kelet-Nyugat téma is. Alex története nagyon érdekes. Róla például kiderült, hogy a szülei Bulgáriából adoptálták, és Kelet-Berlinben nőtt fel. Most 30 éves, így a fal és annak leomlása élete szerves része volt.
Erről a fiúról még azt érdemes tudni, hogy mexikói barátnője van, aki az én elődöm és egyben utódom is a munkahelyen. Történetes a leányzó itt tanult, majd nyáron felvették erre a gyakornoki állásra, amit most én csinálok. Aztán egy betegség miatt vissza kellett mennie Mexikóba, így jött az AIESEC, majd pedig én a képbe. Közben virtuálisan folyamatosan jelen volt az irodában, mert minden lehetséges csatornán keresztül kapcsolatban vannak Alex-szel. Értsd: iPhone, iPad, Laptop, telefon. Ez elég kulturális sokk volt nekem az elején, hogy ilyet lehet. De most már elsiklik a fülem mellett, amikor az iroda csendjét időről-időre megszakítja egy kis spanyol enytyem-penytyem. Ami a legviccesebb, hogy még a videót is használják. Márpedig amikor mi nagyban dolgozunk, akkor Mexikóban éjszaka van, így bár nem láttam, de tudom, hogy volt, hogy Alex az alvó barátnőjét nézte naphosszat. Kicsit beteg, de ez a 21. század:) Kíváncsi vagyok erre a lányra. Január végén érkezik, nekem kell majd betanítanom.
Az estére visszatérve volt még ajándékozás is. Nos, ez volt a legviccesebb rész. Nem a szokásos kalapból húzós felállás volt, hanem amolyan szocialista rendszer. Mindenki vett valamit, amit aztán beraktunk a közösbe. Majd mindenkinek jutott valami, de itt még mindig nem lehetett hátradőlni. Ekkor indult a 20 perces harc. Dobókockával játszva vándoroltak az ajándékok jobbra-balra, keresztbe-kasul. Közben persze kibukott, hogy kinek mi tetszik, és mi kevésbé. A legnépszerűtlenebb, ámde legviccesebb ajándék egy aranyozott műanyag fürdőkádba csomagolt szett volt, benne nagyi-fürdőolaj és szivacs. Mondanom sem kell, ez is Alextől származott. Ettől az ajándéktól persze mindenki szabadulni akart. Végül nekem mozijegy jutott, aminek nagyon örültem.
A karácsonyi vásárokról majd legközelebb írok. Remélhetőleg addigra eláll az eső, vagy legalábbis hóra vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése