Bocsánat, hogy nem jelentkeztem már egy hónapja. Az otthon töltött 2 hét után kicsit nehéz volt visszahangolnom magam a kinti életemre. Meg hogy is mondjam, nem indultak zökkenőmentesen a dolgok. Mikor megérkeztem január 7-én egy romjaiban álló konyha fogadott. Diana itt hagyta karácsonyi és egyben búcsúajándékul az összes mosatlan edényét a fiúknak (értsd az egész konyhát). Akik persze restek voltak elmosogatni azt, így 2 hét után nekem kellett ezt megtennem a 15 órás buszútról beesve. Ezen kívül az internetet sem sikerült addig megszerelniük, ami karácsony előtt romlott el. Persze ez is rám maradt, mivel én maradtam az egyedüli a lakásban, aki beszél németül. Nem volt egy egyszerű menet, de végül 4 hét, és legalább 4 időpont egyeztetés után (amin a szerelők különböző indokokkal nem jelentek meg) újra lett net a lakásban. Diana helyére beköltözött Clara, akivel nem lettünk nagy kebelbarátok az elmúlt 3 hónap alatt, így túl sok jóra nem számíthattam. És akkor még nem említettem a valóvillába illő történéseket. A 2 jómadár lakótársamnak sikerült úgy összeveszniük a távollétem alatt (történetesen egy lányon), hogy nem beszéltek egymással. Így azért érthető, hogy nem repestem a boldogságtól az első hétben.
De igyekeztem, elvonatkoztatni, és feltalálni magam. Volt egy global village (nemzetközi est), ahol megpróbáltam kicsit polírozni országunk imidzsét. Ehhez hoztam otthonról egy kis muníciót (pálinka+túrórudi). Voltam színházban, moziban, és bulizni is. A színház azért volt nagyon érdekes, mert egy olyan német könyv (Gut gegen Nordwind) alapján készült a darab, amit 3 éve németül sikerült elolvasnom. A könyv is tetszett és a darab is nagyon jó volt. Végre értettem a vicceket is! Ide egyedül mentem, mert már az összes jegy elkelt januárra, én meg végső elkeseredésemben, amiért nem volt internet otthon, bepróbálkoztam egyik este a színházban, és pont egy valaki visszamondta, úgyhogy már ugrottam is:)
A moziról sem írtam még, azt hiszem. Már harmadszor mentem az ún.” Sneak preview”-ra, ami premier előtti vetítést jelent. A közelünkben van egy nagy mozi, ahol 5 euróért minden hétfőn este levetítenek egy vadiúj művészfilmet, amiről azt kell tudni, hogy nem lehet tudni, hogy mi lesz. Magyarán beülsz, és várod, hogy elgördüljön a függöny. Ja, és mindemellé kapsz egy pezsgőt és bretzelt (német perec), hogy oldódjon a feszültség. Végül pedig lehet értékelni a filmet egy kérdőíven. Mindig teltház van.
Ezúttal egy belga-olasz-francia filmet vetítettek. Zsófival, Richivel és a lakótársával mentünk. A fiúknak nem nagyon tetszett, de nekünk lányoknak igen. Remek kikapcsolódás!
A buli az meg úgy jött, hogy global village-en találkoztam az előző generációs gyakornok csapattal, akiket visszahúzott a szívük Karlsruhéba. És megbeszéltük, hogy péntek este átjönnek a lakásba nosztalgiázni, mivel korábban ők is itt laktak. Persze nem jöttek üres kézzel, meg kicsit többen is lettek, mint számítottam, így aztán meglett a szokásos péntek esti hangulat, és buli is aztán.
Az elmúlt hét pedig azzal telt, hogy összedobtam egy újabb honlapot Tomi játékainak. Ami még nincs ugyan teljesen készen, de már feltöltöttem netre. Szóval meg lehet nézni, és likeolni is kell majd hamarosan! (www.casualjatekok.hu). Illetve felkészültünk a hétvégi római kiruccanásra. Ami egy külön bejegyzést érdemel, úgyhogy ezt itt most be is fejezem gyorsan.
De igyekeztem, elvonatkoztatni, és feltalálni magam. Volt egy global village (nemzetközi est), ahol megpróbáltam kicsit polírozni országunk imidzsét. Ehhez hoztam otthonról egy kis muníciót (pálinka+túrórudi). Voltam színházban, moziban, és bulizni is. A színház azért volt nagyon érdekes, mert egy olyan német könyv (Gut gegen Nordwind) alapján készült a darab, amit 3 éve németül sikerült elolvasnom. A könyv is tetszett és a darab is nagyon jó volt. Végre értettem a vicceket is! Ide egyedül mentem, mert már az összes jegy elkelt januárra, én meg végső elkeseredésemben, amiért nem volt internet otthon, bepróbálkoztam egyik este a színházban, és pont egy valaki visszamondta, úgyhogy már ugrottam is:)
A moziról sem írtam még, azt hiszem. Már harmadszor mentem az ún.” Sneak preview”-ra, ami premier előtti vetítést jelent. A közelünkben van egy nagy mozi, ahol 5 euróért minden hétfőn este levetítenek egy vadiúj művészfilmet, amiről azt kell tudni, hogy nem lehet tudni, hogy mi lesz. Magyarán beülsz, és várod, hogy elgördüljön a függöny. Ja, és mindemellé kapsz egy pezsgőt és bretzelt (német perec), hogy oldódjon a feszültség. Végül pedig lehet értékelni a filmet egy kérdőíven. Mindig teltház van.
Ezúttal egy belga-olasz-francia filmet vetítettek. Zsófival, Richivel és a lakótársával mentünk. A fiúknak nem nagyon tetszett, de nekünk lányoknak igen. Remek kikapcsolódás!
A buli az meg úgy jött, hogy global village-en találkoztam az előző generációs gyakornok csapattal, akiket visszahúzott a szívük Karlsruhéba. És megbeszéltük, hogy péntek este átjönnek a lakásba nosztalgiázni, mivel korábban ők is itt laktak. Persze nem jöttek üres kézzel, meg kicsit többen is lettek, mint számítottam, így aztán meglett a szokásos péntek esti hangulat, és buli is aztán.
Az elmúlt hét pedig azzal telt, hogy összedobtam egy újabb honlapot Tomi játékainak. Ami még nincs ugyan teljesen készen, de már feltöltöttem netre. Szóval meg lehet nézni, és likeolni is kell majd hamarosan! (www.casualjatekok.hu). Illetve felkészültünk a hétvégi római kiruccanásra. Ami egy külön bejegyzést érdemel, úgyhogy ezt itt most be is fejezem gyorsan.
Azért erről a román "anti-social" lányról majd rakjál fel képet, kíváncsi lennék rá...Igazából nem tom mi lehet a baja, mert az utazózászlónkon nem Nagy Magyarország térkép van :)
VálaszTörlés:)
TörlésVan róla kép, a „I am the fu**ing ambassador of my country” bejegyzésben lévő képen mellettem áll. Nem anti-social, csak csatlakozott az "anti-Eszti" klubhoz. (Csoda, hogy még nem találkoztatok!:)
Az a baja, hogy besértődött, és most próbálja nélkülünk feltalálni magát. Csakhogy nem tud németül, és így nem mindig megy neki.